Percek óta facepalmozva vinnyogok, próbálom nem felébreszteni a körülöttem alvó életformákat. A sztori a következő: Egy 75 éves nő gondolt egyet és egy kis délutáni sétarepülésre indult Chicago külvárosában a díjnyertes 1941-es évjáratú Piper J3-as kisrepülőjén. Az Obama születésnapja miatti légtérzárról nem igazán tudott, mert elromlott a számítógép ezért nem tudta megnézni, a rádiót pedig elfelejtette bekapcsolni. Hamarosan két F16-os zúzott el mellette, illetve kezdett el cirkálni körülötte, de ő azt hitte hogy tetszik nekik a díjnyertes gép, azért rajongják körbe. Miután leszállt, közölték vele hogy az F16-ok nem hóbortból repkedték körbe, majd megérkezett a repkedésfelügyelettől a telefon, majd kicsivel később a rendőség is, a délután hátralévő részét pedig a konyhában beszélgetve töltötték. Azt mondta hogy mindenki nagyon kedves volt. Az FAA (légügy) még kitalálja hogy mi legyen a bünti.
"I thought, `Oh, well, they’re just looking at how cute the Cub is"
Kuncogás oké. A NORAD nyilatkozata után viszont már elkerülhetetlenné vált számomra a hörcsögve röhögés:
"The biggest thing to keep in mind is that when F-16s come screaming up to you, they are probably trying to tell you something"
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.